Hogyan lettem kontaktlencsés?

Avagy egy szemüveg sosem volt tündöklése és csúfos bukása

Az én esetem meglehetősen klasszikusan indult: általános iskola alsó tagozatában vették észre egy orvosi vizsgálaton (amit én már rég tudtam, csak gondoltam megtartom magamnak…), hogy nekem bizony szemüvegre van szükségem. És ezzel kimondták a számomra halálos ítéletet, ugyanis 9-10 évesen meggyőződésem volt, hogy amint szemüveg kerül a fejemre, úgy fog megnyílni alattam a föld, vagy legalábbis a tanterem padlója, ha ki kell állnom felelni az osztály elé.



De nem volt mit tenni, az orvos felírta a szemüveget, én pedig abban az örömben részesültem, hogy kiválaszthattam a keretet (lazac rózsaszín), a hozzá (cseppet sem) illő lila szemüveg láncot és a még lilább tokot. Mindez nagyon tetszett nekem akkor, egészen addig míg nem realizáltam, hogy másnap ebben a színpompás csodában nekem iskolába kell menni, mese nincs!

El is kezdtem hordani a szemüveget és bár senki nem bántott érte (osztálytársak becsületére legyen mondva), utáltam is szorgalmasan. A táblát kétségkívül jobban láttam vele, viszont lecsúszkált, izzadt alatta az orrom, otthon állandóan keresni kellett, hogy hol hagytam el, párszor rá is ültem, úgy összeségében mondhatom, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Jó anyám gondolta, majd megszokom, én aztán nem fogom, gondoltam én… és nekem lett igazam.

hogyan lettem kontaktlencsés - összetört szemüveg

Néhány évig küzdöttünk egymással, a szemüveg és én (és anyám), aztán egyszer csak meguntam és többé nem vettem fel. Természetesen meg is lett ennek az eredménye, a szülői dorgáláson felül is, mert nem láttam a táblát, sem a tévét távolabbról, ráadásul a szemem is tovább romlott. Egészen 18 éves koromig tartott az áldatlan állapot, amikor is egy reggel úgy ébredtem, hogy nekem kontaktlencsém lesz!

El is mentem egy szemészeti rendelésre, ahol egy vizsgálattal megállapították, alkalmas vagyok a kontaktlencse viselésére (hála az Isteni gondviselésnek és a szemgolyóim formájának). Meghatározták a dioptriát és betanításra kellett járnom, ahol megmutatták a lencse behelyezésének, kivételének, ápolásának minden fortélyát.

kontaktlencsés lettem

Az első hetekben egy plusz napirendi pontnak számított a lencse reggeli behelyezése, legalább fél órával keltem korábban és nagyjából tizenötödik próbálkozásra sikerült a kis hamist a szemembe imádkozni, de akkor aztán mindig kitárult a világ: csak tekintgettem körbe-körbe és a legapróbb betűket is elolvastam, ha kellett, ha nem. Ezáltal az ismereteim is kibővültek mind a lencse használatot, mind a gázkazánt gyártó cég elérhetőségeit illetően.

Ennek most már több, mint 10 éve. A kontaktlencsék folyamatosan fejlődnek, egyre kényelmesebbek, egyre könnyebben kezelhetőek, így azok is bátran választhatják, akiknek nincs reggelente plusz 30 percük egy lencsét bevarázsoló szeánszra, van viszont igényük arra a felbecsülhetetlen szabadság érzetre és kényelemre, amit egy kontaktlencse nyújtani képes!