Távollátás (hypermetropia)

Távollátás olyan fénytörési hiba, amely esetén a szem törőközegein áthaladó fénysugarak az éleslátás helye helyett a az ideghártya (retina) mögött találkoznak. Ennek a leggyakoribb oka  a szemgolyó átlagosnál rövidebb volta, de a háttérben lehet a szem átlagosnál kisebb törőereje (pl. a szaruhártya laposabb) is. 

 A páciensek közelre nézéskor homályosan látnak, vagy kancsalítanak, ilyenkor folyamatosan erőltetik a szemüket, ami szemfáradtságot, ill. szem- vagy fejfájást okozhat. Nagyfokú távollátás esetén a látóélesség közelre és távolra egyaránt rossz. Bizonyos esetekben (különösen gyermekek esetében) a szem jól tud kompenzálni, és a páciens nem észlel látásproblémát. Az életkor előrehaladtával, ahogy a szem közeli alkalmazkodóképessége csökken, a távollátás romolhat.

A hypermetropia családon belül öröklődhet. Ezen kívül a hajlamosító tényezők közé tartozik a terhesség alatti anyai dohányzás, koraszülöttség, és alacsony születési súly. 

A távollátást rutin szemészeti vizsgálat során diagnosztizáljuk és leggyakrabban szemüveggel vagy kontaktlencsével korrigáljuk. Ezen kívül, miután a látásromlás megállt, látásjavító műtét is mérlegelhető.

Vissza a Látáskorrekció menübe >>

Irodalom

1. Moore BD, Augsburger AR, Ciner EB, Cockrell DA, Fern KD, Harb E. Optometric Clinical Practice Guideline: Care of the Patient with Hyperopia. St. Louis, MO: American Optometric Association; 1997:1-29

2. Borchert MS, Varma R, Cotter SA, et al. Risk Factors for Hyperopia and Myopia in Preschool Children: The Multi-Ethnic Pediatric Eye Disease and Baltimore Pediatric Eye Disease Studies. Ophthalmology. 2011: 118(10):1966-1973.

3. Nathan Carpenter, A. Paula Grigorian. Hyperopia. EyeWiki. 2015. 

4. Facts about myopia. National Eye Institute. Elérhető: https://nei.nih.gov/health/errors/hyperopia