A száraz szem vizsgálata


Korábbi cikkeinkben általánosan összefoglaltuk, hogy mi is az a száraz szem, milyen tünetekkel járhat, valamint hogyan kezelhető a betegség. Jelenleg a szemészeti diagnosztikával foglalkozunk, összefoglaljuk, hogy milyen szubjektív és objektív vizsgálatok segítik a diagnózis felállítását. Kiemeljük, hogy a szubjektív tünetek nem mindig állnak összhangban az objektív, szemész orvos által vizsgált állapottal, és fordítva, ám mindezek elengedhetetlenül fontosak a megfelelő terápia elindításában.


Anamnézis
Minden alkalommal ki kell kérdezni a pácienst arról, hogy milyen szemészeti panaszai vannak, mióta állnak fenn, minek a hatására javul az állapot. Fontos kérdés, hogy reggel, napközben vagy este vannak jelen ezek a panaszok, ill. használ-e kontaktlencsét. Meg kell kérdezni, hogy érintett-e a látóélesség, ha igen, akkor pislogás hatására javul-e. A szemek viszketnek-e, duzzadtabbak-e a szemhéjak, van-e váladékozás. Használ-e jelenleg valamilyen terápiát, van-e egyéb szemészeti vagy szisztémás betegsége, ill. volt-e valamilyen szemészeti műtéte.

Szemfelszíni Betegség Kérdőív (Ocular Surface Disease Index, OSDI)
A klinikai gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott száraz szem kérdőív a Szemfelszíni Betegség Kérdőív (Ocular Surface Disease Index, OSDI). A 12 kérdésből álló kérdőív szubjektív módon az elmúlt 1 hétben tapasztalt szemészeti panaszokra (fényérzékenység, homokérzés, fájdalmas szem, homályos látás, gyenge látás), azok funkcionális hatására (olvasás, számítógép-használat, tévézés közben jelentkező panaszok) és a környezeti faktorok (szeles időjárás, száraz helyiség, légkondicionáló) zavaró hatására kérdez rá.  A panaszok gyakoriságát egy 5 fokozatú skálán (0 – egyetlen alkalommal sem, 1 – az idő kis részében, 2 – az idő felében, 3 – az idő nagy részében, 4 – egész idő alatt) kell értékelnie a válaszadóknak. Az összpontszám kiszámításának képlete a következő: OSDI = [(megválaszolt kérdések pontszámainak összege) x 100] / [(megválaszolt kérdések száma) x 4]. A 0-100 pontig terjedő skálán a 0 és 12 pont normál értéket jelöl, a 13 és 22 pont közötti érték enyhe, a 23 és 32 pont közötti érték közepes, míg a 33 pont feletti érték súlyos száraz szem betegségre utalhat. (Léteznek más kérdőívek is, többek között a Dry Eye Questionnaire-5 (DEQ-5), melyet ugyancsak alkalmazhatunk a szubjektív panaszok felmérésére.)

Réslámpás vizsgálat
Az alap, szemészeti vizsgálat része, hogy a pácienst egy réslámpa segítségével megvizsgáljuk. Itt láthatóvá válnak a szeméjak gyulladásos tünetei (a szemhéjszél egyenetlensége, megvastagodása, erezettsége, hegesedése), a Meibom-mirigyek állapota, valamint az, hogy mennyire komprimálhatóak a kivezetőcsövek és milyen mennyiségű és minőség meibum ürül belőlük. Nagyon fontos információt ad az ún. könnymeniscus mérete, azaz a szemgolyó és a szemhéjszél találkozásánál a felületi feszültség által kialakított könnycsík, melynek mérete jelzi a teljes könny térfogatot. A száraz szem megbetegedés kialakulása a szemfelszín krónikus gyulladásán keresztül a szemfelszíni képletek változásaihoz vezethet. A szemhéjak és a kötőhártya közti megnövekedetett súrlódás következtében a kötőhártya megereszkedik és conjunctivochalasis alakul ki. Azaz a szemhéjszéllel párhuzamos kötőhártyaredők (LId-Parallel-Conjunctival-Folds, LIPCOF) (fokozata 0-3 értékig terjed) jelennek meg. A súlyos conjunctivochalasist és a magas LIPCOF értékeket a száraz szem betegség okaként és nem csak következményeként is számon tartják. A LIPCOF értékek jól korrelálnak a száraz szem betegség szubjektív és objektív panaszaival, a betegség súlyosságával.

Pislogásszám
Több kutatás foglalkozott azzal, hogy bizonyos körülmények (nyugalmi állapot, olvasás, videónézés) esetén mennyi a percenkénti normál pislogásszám. Természetesen, az eredmények különbözőek, de kb. 12-18/perc az átlag érték. A percenkénti pislogásszám a környezeti, mentális, figyelmi állapottól függően tág határok között  mozoghat, és amennyiben alacsonyabb/ritkább egyértelműen befolyásolja a könnyfilm stabilitását. 

Tear-Break-up-time (TBUT)
Ha a könnyfilm instabil, akkor pislogás után kórosan hamar felszakad, nem vonja be, nem védi megfelelően a szemfelszínt. Az ún. tear-break-up-time vagy könnyfilm felszakadási idő mérése során a szemfelszínhez tapadó mucinréteg megfogyatkozására alkalmas mérési módszer. A könnyfilm stabilitásának mérése során Na-fluoreszceint cseppentenek a szembe, miközben a páciensnek nem szabad pislogni, majd kobaltkék fényben figyelik, hogy mennyi idő alatt jelenik meg az első száradási folt a szaruhártya felszínén. A 10 másodperc alatti időt már kóros értéknek tekintjük, leginkább az evaporatív típusú száraz szem esetében, Meibom-mirigy diszfunkció esetén, ill. a csökkent könnytermelésre jellemző. Egyre gyakrabban használnak festék nélküli, ún. non-invazív módon történő vizsgálatot (NIBUT), amikor a szaruhártya felszínére vetített rács/koncentrikus kör mintázat regularitásának megbomlásáig eltelt időt határozzák meg.

Schirmer-teszt
A könnytermelés (a vizes fázis mennyiségét) mérését lokális érzéstelenítés nélkül (Schirmer I) és lokális érzéstelenítésben (Schirmer II) végezhetjük le. A vizsgálat során egy speciális papírcsíkot helyeznek az alsó áthajlásba, és meghatározott ideig (attól függően, hogy érzéstelenítés történt-e 1, ill. 5 percig) mérik a könny folyadékcsíkjának a papíron megtett távolságát. Ha érzéstelenítés nélkül végezzük a vizsgálatot és 5 mm-nél kisebb az érték, akkor csökkent a könnytermelés.

Szaruhártya és kötőhártya festődés vizsgálata
Ezen vizsgálatok a szemfelszín károsodásának mértékét jelzik, a festődések értékelése különböző sémák szerint történik, a legismertebb az Oxford séma.

  • Lisszaminzöld festés
    Nem toxikus, jól tolerálható festék, mely a szemfelszín (elsősorban a kötőhártya és a szemhéjszél) károsodott sejtmembránú vagy elpusztult sejtjeit festi meg. 

  • Fluoreszcein festés
    A fluoreszcein elsősorban a szaruhártya elhalt vagy degenerálódott felszíni (epithel) sejtjeit, illetve hámhiányokat festi meg.

  • Bengálvörös festés
    Nagyon ritkán alkalmazott, irritáló hatású festék, a szemfelszín azon sejtjeit festi meg, amelyeket nem véd a könnyfilm mucin (nyákos) rétege.

A fenti vizsgálatok eredményei alapján nem tudjuk biztonsággal elkülöníteni az egészséges és az enyhe/középsúlyos száraz szemes betegeket egymástól. A vizsgálómódszerek pontossága a betegség súlyosságának fokozódásával javul. Egyre több kutatás zajlik olyan vizsgálómódszerek és eszközök kifejlesztésében, melyek gyorsabba, kevésbé invazív módon és pontosabban tudná meghatározni a száraz szem betegség súlyosságát, de ezek nem terjedtek még el a gyakorlatban. Egyik példa erre a könnyfilm ozmolaritásának mérése, azonban a módszer műszerigényes (digitális ozmométerek) és költséges, Magyarországon rutinszerűen jelenleg még nem alkalmazott.



Vissza a Száraz szem menübe >>

Forrás:

  1. Schiffman RM et al.: Reliability and validity of the Ocular Surface Disease Index. Arch Ophthalmol. 2000;118:615–621. Elérhető: https://jamanetwork.com/journals/jamaophthalmology/fullarticle/413145

  2. Grubbs JR et al.: A Review of Quality of Life Measures in Dry Eye Questionnaires. Cornea. 2014;33(2):215-218.     

  3. Berta András; Tóth-Molnár Edit; Csutak Adrienne: Új nemzetközi konszenzusnyilatkozat a száraz szem definíciójáról, felosztásáról, etiológiájáról, diagnosztikájáról és terápiájáról. Orvosi Hetilap. 2018;159(20):775-785.

  4. Zeev Ms et al.: Diagnosis of dry eye disease and emerging technologies. Clin Ophthalmol. 2014;8:581-590.